A pénzügyi lízing és az operatív lízing elhatárolása az új Ptk. alapján

A Magyar Lízingszövetség Szakmai Napjain az egyik legnagyobb érdeklődést az a kerekasztal beszélgetés váltotta ki, amelyen a lízingben járatos szakemberek mellett a lízing új Ptk-beli szabályozásában részvevő jogászok, valamint adó és számviteli szakértők vitatkoztak. A diskurzust dr. Györgyi Dóra, az IKB Pénzügyi Lízing Zrt. jogtanácsosa, a Lízingszövetség új Ptk. munkacsoportjának prezentációja vezette fel, aki vázolta a gyakorlatban felmerült problémák szabályozásbeli hátterét. Ebben a bejegyzésben összefoglaljuk az előadás lényegét.

Az új Ptk. hatálybalépéséig a pénzügyi lízing és az operatív lízing fő elhatároló ismérve abban, a ma is igaz különbségben mutatkozott meg, hogy a pénzügyi lízinggel ellentétben, operatív lízing esetén a lízingbevevő semmilyen módon nem szerezheti meg a lízingtárgy tulajdonjogát a lízingszerződés lejárta után a piaci árnál jelentősen alacsonyabb áron, ún. maradványértéken. Ennek a tilalomnak a szempontjából lényegtelen, hogy milyen jogtechnikai megoldáshoz folyamodnak a felek, értve ezalatt azt, hogy az operatív lízingszerződés megkötésekor egy külön megállapodásba foglalják a vételi lehetőséget maradványértéken, vagy az operatív lízingszerződés futamideje után adásvételi szerződést kötnek, amiben a vételár a maradványérték. Ezen a fő ismérven nem változtatott az új Ptk., azaz a lízingbevevő a tulajdonjogot a futamidő végén kizárólag pénzügyi lízing szerezheti meg ellenérték nélkül vagy a piaci árnál jelentősen alacsonyabb áron.

Az új Ptk. abban más a korábbi megközelítéshez képest, hogy a pénzügyi lízinget a nemzetközi számviteli előírások logikájára építi, és magát az eszközt helyezi a középpontba, és nem a tulajdonszerzést, mivel mindkét lízingtípus közös ismérve, hogy egy olyan eszköz a lízingtárgy, amelyet klasszikus esetben a lízingbevevő a saját igényei, szükségletei, üzleti stratégiája alapján választott ki, mérlegelve, hogy az eszközre miért van szüksége, és mennyi ideig. Ennél a döntésnél jut szerephez a gazdasági élettartam, amely fogalom az új Ptk-ban a pénzügyi lízing definíció kiindulópontját képezi.

A gazdasági élettartam nem azonos a hasznos élettartammal, ami a magyar számviteli törvényben van. Nem lehet ismeretlen azonban a nemzetközi számviteli standardokkal dolgozó könyvelők előtt, különösen azok előtt nem, akik a vállalkozás nemzetközi háttere miatt már korábban elkészítették a beszámolójukat IFRS-ek szerint, amire 2016. január 1-től valamennyi hazai, nemzetközi háttér nélküli vállalkozásnak lehetősége nyílt a számviteli törvény módosítására tekintettel.

A lízingekre vonatkozó IAS17 definiálja mind a hasznos élettartamot, mind pedig a gazdasági élettartamot. Hasznos élettartam alatt a magyar számviteli törvény is azt érti, amíg az eszközt a gazdálkodó várhatóan használni fogja, az eszközben megtestesülő gazdasági hasznokat a gazdálkodó felhasználja. A gazdasági élettartam ennél hosszabb, azt mutatja, hogy maga az eszköz gazdaságilag meddig használható.

A kettő közötti különbséget jól lehet szemléltetni egy traktor példáján. A traktor hasznos élettartama alatt a traktor – a karbantartásával, üzemeltetésével járó költségek, kötelezettségek mellett is – alkalmas arra, hogy azzal mezőgazdasági tevékenységet végezzenek, használata elősegíti a termelést, ezáltal hasznot hoz a vállalkozás számára. Egy bizonyos idő után azonban oly mértékben elavul, hogy fenntartása már nem gazdaságos, használata egyre kevésbé járul hozzá a profit eléréséhez. De ettől még működik, gurul, lehet vele közlekedni, és lehet vele más, nem mezőgazdasági munkát végezni, például autót menteni, vagy havat takarítani. Ekkor azt mondhatjuk, hogy a traktor hasznos élettartama ugyan lejárt, de gazdasági élettartama még nem, hiszen lehet használni, csak már egy más célra. Amikor eljön a pillanat, hogy a traktor az udvar sarkába leállításra kerül és azt a célt szolgálja, hogy a motorja hajtson egy fűrészgépet, akkor megállapíthatjuk, hogy a gazdasági élettartama is lejárt, funkcióját járműként már egyáltalán nem tudja betölteni.

A példa segítségével már könnyen értelmezhető az új Ptk. pénzügyi lízing definíciójában szereplő négy esetkör közül az első három. Az első eset szerint pénzügyi lízingről beszélünk, ha a futamidő alatt a lízingtárgy eléri vagy meghaladja a gazdasági élettartamát, azaz a futamidő végére az eszköz annyira elhasználódik, hogy gazdasági funkcióját nem tudja betölteni. Ebben az esetben nincs szó tulajdonszerzésről, de nincs is nagyon értelme, hiszen ki akarna tulajdonosává válni egy használhatatlan eszköznek. A második és a harmadik eset a pénzügyi lízing definíciójában azt feltételezi, hogy a futamidő nem olyan hosszú, hogy az eszköz elhasználódna (a futamidő alatt az eszköz nem éri el a gazdasági élettartamát), ezért megfontolandó a lízingbevevő részéről, hogy igényt tartson a lízingtárgy tulajdonjogára. Ez megtörténhet úgy, hogy az összes lízingdíj kifizetésével ellenérték nélkül tulajdonjogot szerez, ezt nevezzük zártvégű pénzügyi lízingnek. De megtörténhet úgy is, hogy a döntést a futamidő végén hozza meg, amikor lehetőséget kap arra, hogy az eszközt a lízingszerződés megkötésekori piaci áránál jelentősen alacsonyabb áron, a maradványértéken megvásárolja. Ha nem teszi, a tulajdonjog a lízingbeadóé marad. Ha a lízingbevevő él a vételi jogával, ezen a jelentősen alacsonyabb áron tulajdonossá válhat. Ez a nyíltvégű pénzügyi lízing.

Az új Ptk. definíciója tehát az első három esetkör tekintetében lényegileg a korábbi pénzügyi lízing szabályokat tartalmazza, azzal az újítással, hogy nevesíti azt az esetet is, amikor tulajdonszerzés nélkül, de az elhasználódásra tekintettel minősül egy ügylet pénzügyi lízingnek.

Az új Ptk. definíciójában szereplő negyedik eset azonban problematikus gyakorlati szempontból. Ekkor ugyanis se nem használódik el az eszköz, se nem szerez tulajdonjogot a lízingbevevő, mégis pénzügyi lízingszerződésről beszélünk. A jogalkotó ebben a fordulatban a futamidő alatt (majdan) fizetendő lízingdíjak összegét viszonyítja a lízingszerződés megkötésekori piaci árhoz. Ebben az esetben a futamidő elején tehát – leegyszerűsítve – egy jövőbeni összeget kell egy jelenbeni összeghez hasonlítani. Ez az ún. jelenérték számítással végezhető csak el, aminek különböző módszerei vannak. Erre tekintettel ez a fordulat már olyan számviteli ismeretet igényel, ami túlmutat a polgári jog keretein. Nem megfelelő metodikájú számítással ugyanis előállhat az a helyzet, hogy egyes ügyletek a számvitel szerint operatív lízingnek, míg az új Ptk. szerint pénzügyi lízingnek minősülnek, ezzel jogbizonytalanságot hozva a jogalkalmazásba.